1. jelenet – B612

Kis herceg: Isten veled.
A rózsa nem felel.
Kis herceg: Isten veled.
Rózsa: Ostoba voltam. Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást. Tanácstalanul állt.
Rózsa: Hát igen, szeretlek. Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni... Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

2. jelenet – király

Király: Hohó! Itt egy alattvaló! Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek.
Kis herceg ásít.
Király: Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak. Megtiltom.
Kis herceg: Nem bírom megállni ásítás nélkül. Nagy utat tettem meg, és nem aludtam...
Király: Akkor megparancsolom, hogy ásíts. Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.
Kis herceg: Csakhogy ettől lámpalázas lettem. Nem megy...
Király: Hm... hm... Hát akkor... megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg...
Kis herceg: Leülhetek?
Király: Parancsolom, hogy ülj le.
Kis herceg: Fölség, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtől valamit...
Király: Parancsolom, hogy kérdezz tőlem valamit.
Kis herceg: Fölséged... min uralkodik?
Király: Mindenen.
Kis herceg: Mindenen?
A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.
Kis herceg: Ezen mind?
Király: Ezen mind.
Kis herceg: Nincs itt semmi dolgom többet. Megyek tovább.
Király: Ne menj! Ne menj el, megteszlek miniszternek.
Kis herceg: Milyen miniszternek?
Király: Hát... igazságügyinek!
Kis herceg: De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

3. jelenet – hiú

Hiú: Lám, lám! Meglátogat egy csodálóm!
Kis herceg: Jó napot! Fura kalapja van uraságodnak.
Hiú: Arra való, hogy megemeljem. Hogy viszonozzam vele az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki.
Kis herceg: Úgy?
Hiú: Csapd össze a tenyeredet.
A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a kalapját.
Kis herceg: Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék?
A hiú ezt egyszerűen elengedte a füle mellett.
Hiú: Valóban nagyon csodálsz engem?
Kis herceg: Mit jelent az, hogy csodálni?
Hiú: Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.
Kis herceg: De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!
Hiú: Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!
Kis herceg: Csodállak. Csak azt nem értem, mire jó az neked!

4. jelenet – iszákos

Kis herceg: Hát te mit csinálsz itt?
Iszákos: Iszom.
Kis herceg: Miért iszol?
Iszákos: Hogy felejtsek.
Kis herceg: Mit?
Iszákos: Azt, hogy szégyellem magam.
Kis herceg: Miért szégyelled magad?
Iszákos: Mert iszom.

5. jelenet – üzletember

Kis herceg: Jó napot!
Üzletember: Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
Kis herceg: Ötszázmillió micsoda?
Üzletember: Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé... már nem is tudom... Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét...
Kis herceg: Ötszázmillió micsoda?
Üzletember: Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.
Kis herceg: Légy?
Üzletember: Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs időm semmiféle ábrándozásra.
Kis herceg: Ahá! Csillagok.
Üzletember: Az, az. Csillagok.
Kis herceg: És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?
Üzletember: Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.
Kis herceg: Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?
Üzletember: Hogy mit csinálok velük?
Kis herceg: Igen.
Üzletember: Semmit. Birtoklom őket.
Kis herceg: Birtoklod a csillagokat?
Üzletember: Igen.
Kis herceg: Találkoztam egy királlyal, aki...
Üzletember: A királyok nem birtokolnak. A királyok "uralkodnak" valamin. Ez más.
Kis herceg: És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?
Üzletember: Arra, hogy gazdag legyek.
Kis herceg: És mire jó a gazdagságod?
Üzletember: Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.
Kis herceg: És mit csinálsz velük?
Üzletember: Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom. Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.
Kis herceg: Ennyi az egész?
Üzletember: Mi kell több?

6. jelenet – lámpagyújtogató

Kis herceg: Jó napot kívánok!
Lámpagyújtogató: Jó napot. … Jó estét. … Jó napot. … Jó estét. …
Kis herceg: Figyelj csak ide... Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.
Lámpagyújtogató: Vagyis mindig.
Kis herceg: A te bolygód olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni... és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.
Lámpagyújtogató: Ezzel nem sokra megyek. Világéletemben egyet szerettem: aludni.
Kis herceg: Öreg hiba.
Lámpagyújtogató: Öreg hiba. Jó napot!

7. jelenet – geográfus

Geográfus: Hohó! Itt egy kutató! Honnét jössz?
Kis herceg: Mi ez a nagy könyv? Mit csinál itt uraságod?
Geográfus: Geográfus vagyok.
Kis herceg: Mi az, hogy geográfus?
Geográfus: Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.
Kis herceg: Ó, ez nagyon érdekes. Végre egy igazi mesterség! 
Geográfus: De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat! Nos?
Kis herceg: Ó! Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.
Geográfus: Sosem lehet tudni.
Kis herceg: Egy virágom is van.
Geográfus: A virágokat nem jegyezzük föl.
Kis herceg: Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!
Geográfus: Mert a virágok múlékonyak.
Kis herceg: Mit jelent az, hogy "múlékony"?
Geográfus: Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.
Kis herceg: Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?
Geográfus: Úgy bizony.
Kis szünet.
Kis herceg: Mit tanácsol uraságod? Milyen bolygót látogassak meg?
Geográfus: A Földet. Jó híre van...

8. jelenet – kígyó

Kis herceg: Jó éjszakát!
Mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
Kígyó: Jó éjszakát!
Kis herceg: Melyik bolygóra estem?
Kígyó: A Földre, Afrikában.
Kis herceg: Ó... Hát senki sincs a Földön?
Kígyó: Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy.
Kis herceg: Hol vannak az emberek? Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
Kígyó: Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem. Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
Kis herceg: Ó! Értem, nagyon is értem.

9. jelenet – virág

Kis herceg: Jó napot!
Virág: Jó napot!
Kis herceg: Hol vannak az emberek?
Virág: Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
Kis herceg: Viszontlátásra.
Virág: Viszontlátásra.

10. jelenet – visszhang

Kis herceg: Jó napot!
Mindenki: Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!...
Kis herceg: Ki vagy?
Mindenki: Ki vagy... ki vagy... ki vagy...
Kis herceg: Légy a barátom, olyan egyedül vagyok.
Mindenki: Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok…

11. jelenet - rózsák

Kis herceg: Jó napot!
Rózsák: Jó napot!
Kis herceg: Kik vagytok?
Rózsák: Rózsák vagyunk.
Kis herceg: Ó!
Elszomorodik, mert a saját rózsájára gondol.

12. jelenet – róka

Róka: Jó napot!
Kis herceg: Jó napot! Ki vagy? Csinosnak csinos vagy...
Róka: Én vagyok a róka.
Kis herceg: Gyere, játsszál velem. Olyan szomorú vagyok...
Róka: Nem játszhatom veled. Nem vagyok megszelídítve.
Kis herceg: Ó, bocsánat! Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
Róka: Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek. Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
Kis herceg: Kapcsolatokat teremteni?
Róka: Úgy bizony. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Kis herceg: Kezdem érteni. Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
Róka: Lehet. Annyi minden megesik a Földön...
Kis herceg: Ó, ez nem a Földön volt.
Róka: Egy másik bolygón?
Kis herceg: Igen.
Róka: Vannak azon a bolygón vadászok?
Kis herceg: Nincsenek.
Róka: Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
Kis herceg: Nincsenek.
Róka: Semmi sem tökéletes.
Róka kicsit gondolkodik.
Róka: Légy szíves, szelídíts meg!
Kis herceg: Kész örömest, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
Róka: Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
A kis herceg megsimogatja a róka fejét.
Róka: Ó! Sírnom kell majd.
Kis herceg: Te vagy a hibás. Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
Róka: Igaz, igaz.
Kis herceg: Mégis sírni fogsz!
Róka: Igaz, igaz.
Kis herceg: Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
Róka: De nyertem. … Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

13. jelenet – vissza a rózsákhoz

Kis herceg: Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz. Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon. Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek.

14. jelenet – vissza a rókához

Kis herceg: Isten veled.
Róka: Isten veled. Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Kis herceg: Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Róka: Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Kis herceg: Az idő, amit a rózsámra vesztegettem...
Róka: Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
Kis herceg: Felelős vagyok a rózsámért.

15. jelenet – pilóta

Kis herceg: Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
Pilóta: Micsoda?
Kis herceg: Rajzolj nekem egy bárányt...
Nem! Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.
Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Pilóta: Tessék. Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.
Kis herceg: Ez az! Éppen így akartam!
Elteszi a herceg a rajzot, elindulnak.
Kis herceg: Nálatok az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
Pilóta: Nem találják meg.
Kis herceg: Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
Pilóta: Minden bizonnyal.
Kis herceg: Csakhogy a szem vak. A szívünkkel kell keresni.

16. jelenet – vissza a kígyóhoz

Megállnak. A pilóta leül, a herceg kissé odébb megy a kígyóhoz.
Kis herceg: Jó mérged van? Biztos vagy benne, hogy nem fogok sokáig szenvedni?
A kígyó elmegy, ahogy meglátja a pilótát, de még bólint.
Pilóta: Hát ez meg mi volt? Most már kígyókkal társalkodol?
Kis herceg: Örülök neki, hogy sikerült megjavítanod a gépedet. Most aztán hazatérhetsz...
Pilóta: Honnan tudod?
Kis herceg: Én is hazamegyek ma... De az sokkal messzebb van... és sokkal nehezebb...
Pilóta: Kis barátom, hallani akarom még a nevetésedet...
Kis herceg: Ma éjszaka éppen egy éve. Ma éjjel a csillagom pontosan a fölött a hely fölött lesz, ahol egy esztendeje földre hullottam...
Pilóta: Kedves kis barátom, ugye, ez az egész csak rossz álom, ez a kígyóhistória, ez a találkozó, ez a csillagmese...
Kis herceg: Ami fontos, azt nem lehet látni...
Pilóta: Persze...
Kis herceg: Ma éjszaka... tudod... ne gyere el.
Pilóta: Nem hagylak magadra.
Kis herceg: Olyan leszek majd, mintha valami bajom volna... egy kicsit olyan, mintha meghalnék. Úgy bizony. Ne gyere el, semmi szükség rá, hogy végignézd... Nem éri meg...
Pilóta: Nem hagylak magadra.
Kis herceg: Azért mondom... a kígyó miatt. Nehogy esetleg téged is megmarjon... A kígyók komiszak. Puszta kedvtelésből is marnak...
Pilóta: Nem hagylak magadra.
Kis herceg: Igaz, második marásra már nem marad mérgük...
Lefekszenek aludni, a herceg csendben felkel, és a kígyóhoz megy.
Kis herceg: Ó, hát itt vagy...
Nem jól tetted. Fájni fog neked. Olyan lesz, mintha meghaltam volna, pedig nem is igaz...
Kis herceg: Ugye, érted? Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. Túl nehéz. Tudod... a virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék...
Megjelenik a kígyó, a kis herceg finoman összeroskad, a pilóta mereven nézi.

A feldolgozás a 2009-es farsangi mulatságra készült.